„Az erdő célja, hogy lelkünk épüljön általa! Mert Isten és Jézus Krisztus ott van a templomban, de ott van annak falain kívül is”, fogalmazott áhítatában Máté Róbert. A vetési lelkipásztor illata és termése miatt az olajfához hasonlította az Emlékezés és Megújulás Erdejének hársfáit, emlékeztetve Isten és a természet szoros kapcsolatára.
„Aki a természetet pusztítja, az önmagát pusztítja, Isten munkáját pusztítja”, folytatta a gondolatot Király Lajos esperes. Aki szerint, ha a világ nem jó, azt mi rontottuk el! „A teremtés harmadik napján az Isten mondá: Jó! Mi meg a XXI. században azt mondjuk, nem jó. Akkor csakis mi ronthattuk el”, fogalmazott. Az esperes szerint az Emlékezés és megújulás erdeje is hozzásegíti majd a híveket, hogy a természet csendjében megtalálják a harmóniát.
Az Emlékezés és Megújulás Erdejének ültetése Békéssy Erzsébet, a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség igazgatójának ötlete volt. Elképzelése szerint az adományokból, közösségi munkával megvalósuló erdő remekül szolgálja egyszerre múltat, jelent és jövőt. Vetés községre azért is esett a választás, mert az 1554-es óvári zsinat révén jelentős szerepet játszott az erdélyi reformációban. Ekkor választották Tordai Demeter óvári lelkészt szuperintendensnek, azaz püspöknek. Az emlékpark e méltatlanul kevesek által ismert ténynek is emléket állít.
Miután Máté Róbert és Békéssy Erzsébet lerántotta a leplet az emlékkőről, Hankovszki Ilonka szavalta el saját költeményét.
Az ünnepi eseményt Ilyés Gyula polgármester szavai zárták. A község első közméltósága „különleges kezdeményezésnek” nevezte az ötszáz hársfa elültetésével kialakított emlékpartot és „nagy örömnek” nevezte, hogy a vetési templomkertre esett a választás. „Nem csak a hársfáknak kell élniük, hanem a közösségnek is élni, fejlődni kell. Ehhez kell hozzájárulnunk fizikai és szellemi munkával”, mondta.
A reformáció emlékére rendezett ünnepsorozat szerves részét képező esemény zárásaként a helyi nőszövetség tagjai isteni finom sajtos-tejfölös lángossal vendégelték meg az egybegyűlteket.